A bérmálkozás elé...

Az egyén életében, a család életében, az egyházközség életében mindig fontos és ünnepi alkalom a bérmálkozás ideje. Szomorú, ha kiderül, hogy a szülők úgy gondolják: essen túl rajta a gyerek, hátha később erre sem lesz hajlandó. Ha az elsőáldozás után úton volt, nem hagyta abba, hanem élte a szentségi életet, akkor önként jelentkezik: akarom és kérem a Lélek ajándékát, mert várom a nagykorúságot hitben is. Ha ellenben csak imitt-amott koptatta a templom küszöböt, akkor külsőségeket keres ebben is, az meg mindig baj volt. Kedves Bérmálkozó! Ha készülsz a szentség felvételére, akkor vedd komolyan azt, legyen benned őszinte nyitottság Isten e nagy ajándéka előtt! Akarj lelkesedni a hit dolgai iránt, legalább most határozd el: komolyan veszem Istent, meg akarom élni a hitet, úgy szeretném vezetni az életemet, ahogy tanították. Nem leszek kényelmes az ismeret megszerzésében. Nem fogja kényszerűen senki a kezedet, csak ha Te is kinyitod és mások felé nyújtod, adásra és segítségre. Beépülsz az Egyházba szilárdan, a szentségi erővel. Vannak és mindig lesznek körülötted mások. Gondolj arra, ha elesel, másokat is magaddal rántasz, de ha van erőd, másokat is emelni fogsz. Fontos leszel egy adott körben. Lesz bátorságod önállóan vélekedni a hit dolgairól, erőd lesz hogy becsületesen tedd a dolgodat, veled lesz az Igazság Lelke, hogy tudj tájékozódni, meg tudd mondani, mi fehér és mi fekete. Az igazság és hamisság között egyből meglátod a választó vonalat. Nem lesz fárasztó, ha gyakorlod a felebaráti szeretetet, nem lesz unalmas a mise, az ima. Előgyakorlat kell az önálló munkához, így van ez a hit esetében is. Aki meri gyakorolni, akarja magát nevelni, annak fog menni és hamarosan élvezi is fogja a hitben az önállóságot.

Szólni kell a bérmaszülőkhöz is, róluk is, mert sokan csak névlegesnek vélik szerepüket. Vezesse őket az a tudat, hogy milyen megtiszteltetés, hogy példamutató hitük miatt, és nem a nagy ajándék reményében kérték fel őket. Érezzék felelőségüket, hiszen mindig és minden közösségben megtartó erő a felelősségtudat. Beszéljenek a bérmaszülők a gyermekkel a hitélet, örömeiről és próbáiról, biztassák, hogy bérmagyermekük ne legyen félénk gyerek a hitben. Imádkozzanak minden nap érte. Mindig gondoljanak komolyan arra, hogy példát mutatnak, és nem mindegy, milyen az a példa.

A szülők számára mindig örömteli és izgalommal teljes esemény az, amikor gyermekük határponthoz érkezik, amikor önálló lesz a kisgyermek, megtanul egyedül járni, enni, írni-olvasni, majd amikor hivatást választ, amikor leválik róluk, amikor elhagyja őket. A bérmálás kapcsán is meg kell élni ezt a leválást. Úgy gondolom, ez különösen örömteli eseménynek kell tartani, hiszen a hitben válik felnőtté gyermekük. Életük gyümölcse ez, hiszen az Úrnak is nevelik a gyermeket, nem csak maguknak. Azonban kissé meg is riadnak, hogy fogja bírni a hit harcát gyermekük, mer-e valóban ellene mondani a sok-sok csábításnak, ami a mai világban nemcsak a lányokra leselkedik, hanem minden hivőre. Mint mindig, most is félti a jó szülő a gyermekét. Nekik azt tudom üzenni, bízzanak jobban a Lélek erejében! Úgy engedjék el a gyermek kezét, hogy rábízzák a Lélekre és az Úr Jézusra