" Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." (Jn.15/4b.)

Bizony gyönyörű és megható ünnepségen, szertartáson vehetünk ma részt. A keresztény közösség felöttként ismeri el a már megbérmált ifjakat. De vajon tudnak e élni a beléjük helyezett bizalommal? A kereszténység nem egyszeri döntés eredménye, hanem folyamatos állásfoglalás Krisztus mellett.Ahogy a szőlővessző is rá van utalva a szőlőtőre, úgy a keresztény hívő élete is csak úgy tud kiteljesedni, gyümölcsöt hozni, ha közösségbe marad Jézussal.

Oly sok nehézséget,súlyos terhet rak vállainkra az élet, hogy hamar elsivatogosodhat a mindennapok viszontagságaiban a lélek. Lételemünk, hogy helyreállítsuk és megőrizzük Istenhez és emberekhez fűződő szeretetközösségünket. Az ember számára legveszélyesebb kísértés, ha igyekszik önmagával elhitetni, hogy Isten nélkül, saját erejéből is boldogulhat.

A szülők felelősége nagy. A fiatal már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Feszegeti a határokat és a szülő feladata, hogy bármilyen nehéz is jó írányba terelje gyerekét. Nem szabad elintézni egy "jaj milyen csintalan ez a gyerek" legyintéssel az égbekiáltó butaságot.

Oly előszeretettel hivatkozunk az új időkre, vagy egyszerű magyarázatot gyártunk saját kényelmünk  gyengeségünk védelmére. csak hosszú évek mulva következik a keserű felismerés, amikor már oda a családi egység.

Amikor egy gyereket megkeresztelnek Isten gyermeke lesz elindul a kereszténység útján majd elsőáldozó lesz magában hordozza Jézust s mikor bérmálkozik folytatja a megkezdett utat. Mi szülők , nagyszülők, keresztszülők és bérmaszülők törekedjünk arra, hogy a bérmálás ne az út vége, hanem fontos állomása legyen,ahonnan feltöltödve, új erőre kapva folytathassák az ifjak az istengyermeki utat.

Engedje az Isten!