Illusztris vendégek látogattak el ma kis falunkba.Bokros Katalin a Kossuth Rádió Szülőföldünk műsorának egykori szerkesztő-műsorvezetője és Vitéz Kellner Lajos a szabadságharcosok szövetség németországi társelnöke, aki'56 telén falunkon keresztül az itt élő emberek segítségével hagyta el az országot és azóta is hálás szívvel gondol Acsalag lakóira.

 "Kellner Lajos 24 éves volt a forradalom idején. Műszaki oktatóként dolgozott a honvédségnél, a mozgolódások hírét hallva egy társával együtt ő is csatlakozott a felvonulókhoz.
Minden helyszínen ott volt, ahol,történt valami. A Bem szobornál,a Rádiónál, a Sztálin szobor ledöntésekor...
A forradalom napjai alatt végig az utcát járta: élelmiszert - tejet,kenyeret - szállított a kelen völgyi lakosoknak, sebesülteket vitt a kórházba,s megtörtént, hogy halottat is temetett.
Az egyik fegyveres akció során egy ismerőse meglátta őt s nyomban jelentést is tett az akkoriban "megfelelőnek" számító helyen.
Mikor megtudta, hogy keresi őt az ÁVH,elhatározta,elhagyja az országot.Más választása nem is nagyon volt.
Acsalagon át  Ausztriába menekült. Nem sokkal később Németországban telepedett le.
Már 1958-ban részt vett a németországi magyar emigráció által szervezett 56-os megemlékezésen és ezt követően minden  esztendőben ott volt az ünnepségeken, kezében a lukas zászlóval.
A forradalom 20. és 25. évfordulóján nagyszabású felvonulást szervezett Németország különböző városaiban,amelyen nem csak a magyar politikai menekültek, de német lakosok is részt vettek.
Politikai tevékenységéről  az első perctől kezdve tudott a német és a magyar hatóság is,ezért hosszú ideig  nem is jöhetett haza.
Németországban új családot alapított, mindkét fia, Norbert és Olaf kitűnően beszél magyarul. A fiúk az apanyelvet  a híres Kastli Magyar  Gimnáziumban sajátították el, ahol Kellner Lajos évekig a szülői munkaközösség elnöki teendőit is ellátta.
A rendszerváltást követően nagyon sűrűn jár haza,minden év októberében sajátkezűleg felújított Csepel teherautóján fiatalokat visz végig azon az úton,ahol a szimpátia tüntetők 1956-ban vonultak.
53 éve él emigrációban,ami számára meglehetősen nagy lelki megpróbáltatást jelent.
Legfőbb vágya, hogy végleg hazatelepüljön s abban az országban töltse mindennapjait,ahonnan 53 évvel ezelőtt menekülnie kellett.
Gazdag életéről és politikai munkásságáról még remélhetőéeg idén könyv jelenik meg.