2014.02.11. 13:46:30

A Lourdes-i Mária-jelenések emlékére elsőként X. Pius pápa rendelt el ünnepet 1907-ben. II. János Pál pápa pedig 1993-ban, a jelenések 135 éves évfordulóján, február 11-ét a betegek világnapjává nyilvánította.

Franciaország déli részén, a spanyol határ közelében, a Pireneusok lábainál meghúzódó kis városka Lourdes, Európa, s talán a világ egyik legnépszerűbb Mária-zarándokhelye. Ritka az olyan katolikus templom, ahol ne lenne a lourdes-i eseményekre utaló szobor vagy festmény.

 1858. február 11-én a városka közelében, a Gáve folyó partján két kis barátnőjével rőzsét szedegetett egy szegény molnármester 14 éves leánya, Soubirous Bernadett. Amikor hazafelé indult, a meredek sziklafal hasadékában gyönyörű női alakot vett észre. Később így emlékezett vissza erre a csodálatos találkozásra: „Egy hölgyet láttam fehérbe öltözve. Fehér ruhája volt, és hozzá egy kék öv, a lábain pedig egy-egy sárga rózsa. Ugyanilyen a rózsafüzérének is a színe. Mikor ezt láttam, elkezdtem dörzsölni a szemeimet, mert azt hittem, hogy rosszul látok. A zsebemben kotorásztam, hogy elővegyem a rózsafüzéremet, és keresztet akartam vetni, de nem tudtam felemelni a karomat. Elkezdtem mondani a rózsafüzért. Amikor befejeztem az imádságot, a látomás eltűnt egy szempillantás alatt."

 Bernadett társai nem láttak semmit. A két lány megígérte, hogy hallgatni fognak a történtekről. Ennek ellenére hírek kezdtek terjengeni a városban. Bernadett szülei megtiltották a lányuknak, hogy a barlang közelébe menjen. Február 14-én azonban a tilalom ellenére, kis pajtásaival újra felkereste a barlangot. Február 18-án már néhány asszony is elkísérte a kis látnokot. Ezen a találkozáson kapta Bernadett az első üzenetet.

A jelenések alkalmával csodálatos boldogság töltötte el Bernadett szívét, ez az öröm lassan elárasztotta a kísérők egyre szaporodó tömegét is, akik ugyan nem láttak semmit, de a jelenség hatása alól nem tudták kivonni magukat.

Február 25-én, a nyolcadik jelenés alkalmával - ekkor már több ezer ember tolongott a barlang körül - Mária felszólította Bernadettet, hogy mosakodjék meg a forrás vizében, és igyék belőle. Mivel forrást sehol sem látott, ezért a közeli Gáve folyó felé indult. A jelenés azonban azt parancsolta, hogy a barlang földjén keresse a forrást. A leány óvatosan belépett a barlangba, és kaparni kezdte a földet. Alig érintette, s keze nyomán egy vékonyka ér fakadt. Azonnal mosakodni kezdett benne. Mikor kijött a barlangból, s a tömeg meglátta összepiszkolt arcát és ruháját, az emberek többsége bolondnak nézte, és sokan otthagyták.

Az utolsó, a tizennyolcadik jelenés június 16-án zajlott le. A jelenések véget értek, de az a kis ér, mely Bernadett keze nyomán Mária parancsára fakadt, megmaradt, sőt, néhány nap elteltével tekintélyes forrássá duzzadt. Az új forrásban szinte azonnal csodálatos gyógyulások történtek. A jelenések és gyógyulások híre mindenfelé elterjedt. A zarándoklatok egyre szaporodtak, a csodák száma pedig állandóan növekedett. Az egyház hittudósokból, orvosokból és természettudósokból álló bizottságot küldött a helyszínre. A bizottság megállapította a jelenések és gyógyulások csodás jellegét.

A Boldogságos Szűz Mária kívánságának meg-felelően a sziklahasadék feletti domboldalon megkezdődött annak a templomnak az építése, melyet 1876-ban szenteltek fel. Ez a gyönyörű háromhajós templom a Szeplőtelen Fogantatás temploma, amit felső bazilikának is neveznek. Az idő folyamán ugyanis kicsinek bizonyult, ezért „alá", a domboldalon építették fel az 1901-ben elkészült Rózsafüzér-bazilikát. Ebben a templomban Jézus életének állomásait 15 kápolnában ábrázolják, melyet a rózsafüzér titkai követnek.

A jelenések századik évfordulója alkalmából szentelték fel a bazilikához közel eső hatalmas zöld park alatt elterülő híres X. Pius földalatti bazilikát. Ez a bazilika a világ egyik legnagyobb temploma (25 ezer hely van benne).

Lourdes igazi zarándokvárossá fejlődött. Évről évre több, mint 5 millió ember keresi fel a kegyhelyet. Ez a zarándokhely azonban elsősorban a betegekért van. Évente kb. 70 ezer beteget szállítanak ide. A kórházakba - a városban összesen kilenc található - a világ minden részéből jönnek orvosok, hogy a csodálatos gyógyulásokat az orvostudomány mai ismeretei szerint elemezzék.

A sok idelátogató miatt a szabadban tartják a szertartásokat a nagy zarándoklatok, a megkoronázott Szűz szobra előtt. Minden nap szentségi körmeneteket tartanak, ahol Jézus példájára megáldják a betegeket. 

A testi betegségben szenvedők itt mindenben elsőséget kapnak. Itt nemcsak február 11-e a betegek világnapja, de az év minden egyes napja a betegek szolgálatával telik.

A betegek világnapja felhívja figyelmünket, hogy még nagyobb szeretettel és türelemmel forduljunk szenvedő embertársaink felé. Sajnos a betegséget egyikünk sem kerülheti el. Velünk élő keserves valóság. Jézus gyógyítással igyekezett megszabadítani az embereket a szenvedésektől. Tanításából is kiderül, hogy jogunk és kötelességünk egészségünket ápolnunk, és ahogy tudjuk visszaszereznünk. Amitől viszont nem tudunk megszabadulni, azt úgy kell elviselnünk, hogy közben felfedezzük értékeit és a belé rejtett megváltó erőket. A keresztény ember ugyanis hiszi és vallja, hogy a szenvedésben Jézus társul hozzá, aki ebben is

példát mutatott. Értelemmel tölti meg értelmetlennek tűnő napjait. Lelke az elsivárosodás helyett fokozatosan feltöltődésnek indul. Így válik áldássá szenvedése nemcsak a saját, hanem a környezete számára is. Mert lehet a betegágy kegyelem forrása is, ahonnét nemcsak jajok és panaszok, de biztatások, türelem és békesség árad szét a szűkebb világba.