Az 1831-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a Nagy család adománya. A barokk szobor jelenleg terméskőből rakott pilléren áll, ami sajnos nem passzol a szoborhoz.. Eredeti alapzatát kellett volna visszaállítani. Pál Mihály gyömrői Munkácsy díjas szobrászművész szerint kitünő, szép és értékes alkotás. Felállításának időpontja sajnos ismeretlen. Nepomuki Szt. János Csehország védőszentje, 1340 és 1350 között született a csehországi Pomuk (ma Nepomuk) városkában német-cseh ősökkel rendelkező szülők gyerekeként. A prágai érsek kinevezte helynökének. Nepomuki Szt. János IV. Vencel cseh király feleségének, Zsófiának a gyontatója volt, és a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el, hogy mit vallott be a hűtlenséggel gyanusított királyné. A király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkinoztatta, és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta. János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra, de szentté avatására csak 1729-ben került sor. Vértanúságának híre hamar elterjedt. A barokk korban (1575-1770) számos településen állítottak szobrot tiszteletée, a legtöbbet 1682 és 1714 között. Ezek a szobrok a legtöbb helyen folyóvizeknél, hidaknál állnak, mivel ő az úton és vízen járók védelmezője. A folyók, hidak, hajósok, vízimalmosok, halászok védőszentje. A vizekkel kapcsolatos veszélyek miatt akarták igénybe venni támogatását. Erre Acsalagon nagy szükség is volt, mert a falu határában az áradások állandóan veszélyeztették a termést. Acsalagon is északra a falun kívül, a Hosszú földek dűlő között ásott vizelvezető árok mellé állították. A szobor egy 1767-es térképen már fel van tüntetve. Szabó János acsalagi lakos (1976-ban halt meg 84 éves korában) meselte Bendes Józsefnek a kedves szájhagyományt, hogy a szobor mellé egykoron négy gesztenyefát ültettek, de az egyiket egy kanászbojtár levágta ostornyélnek, és amikor elkapták, a falu bírája vasárnap, mise után nyilvánosan megcsapatta. Aztán csak egy gesztenyefa maradt meg, amit Bendes József elbeszélése szerint 1934-ben vágtak ki, és 280 évgyűrűt számoltak meg a fatörzsben, ami azt jelenti, hogy a szobrot kb. az 1650 körüli években állíthatták.