Dr. Nagy Miklós

Előszó

 Jelen könyvemben megpróbáltam összegyűjteni az óvári gazdászok és tanáraik élményeit az 1956-os forradalomban Mosonmagyaróváron, mert eddig még nem jelent meg egyetlen összefoglaló könyv sem erről a témáról. Vannak ugyan egyes visszaemlékezések könyv alakban és újságcikkekben, de ezek csak mind elszórtan. Ezért könyvemben megpróbáltam ezeket összegyűjteni, több interjút magam is készítettem volt diáktársaimmal Magyarországon és az emigrációban is. Sajnos már sokan elmentek közűlünk, akik emlékeiket elvitték magukkal a sírba. Sokat nem értem el, többen leveleimre nem válaszoltak, voltak akik elzárkóztak kérésemtől és nem voltak hajlandók élményeik közlésére. Pedig mily nagy kár ez, hisz nagy értékek vesznek el a jövő nemzedékének. Megpróbáltam felkutatni külföldre szakadt diáktársaimat, mert azt is fontosnak tartottam megtudni, hogy mi lett a sorsuk, mire vitték befogadó országaikban, hogyan integrálódtak be új hazájukba. Felkerestem hősi halált halt diáktársaim sírhelyeit, amelyekre egy csokor virágot helyeztem, és lefényképeztem őket. Elvesztésük szüleiknek és hozzátartozóiknak begyógyíthatatlan sebet ejtett. Volt aki egyetlen gyermekét veszítette el a gyilkos sortűzben október 26-án a határőrlaktanya előtt, többen súlyosan megsebesültek. Az elnyomó hatalom bérencei még a sírjaikat is figyelték, hogy azokra ki visz virágot, volt akinek síremlékét le is döntötték, halálukban is féltek tőlük. Az óvári gazdászok és tanáraik szerepére az 1956-os dicső forradalomban büszke lehet az akkori Mezőgazdasági Akadémia, ma egyetem.  Ők voltak a kezdeményezők az október 25-i néma tüntetéssel a városban a budapesti forradalmárok mellett, de ott voltak majdnem teljes létszámmal az október 26-i tüntetésen is, ami tragédiával végződöt a határőrlaktanya előtt. Hatan közülünk életüket adták a szabadságért, sokan megsebesültek a gyilkos sortűzben, sokan elmenekültek a nagyvilágba, az ismeretlenbe, a megtorlás elől. De büszke lehet rájuk az egyetem, mert új hazájukban a legtöbben dícséretesen megállták helyüket, hazájukra nem hoztak szégyent, és szívükben megmaradtak magyarnak.

Ez a munka nem teljes, de legyen ösztönzés arra, hogy mások is elküldjék vissza- emklékezéseiket, hogy egy csokorban összegyűjtsük őket, amivel az utókornak és hősi halált halt diáktársainknak tartozunk.

A szerző

Dr. Nagy Miklós

D-93161 Sinzing

Am Hohen Ranken 4

E-mail: miklosnagy@gmx.de