Általában Pünkösd napjára minden felébred. Abbahagyja a lusta nyújtózást a világ, ember és állat párt keres. Nedvektől duzzadnak a levelek, zsong és zsibong az élet. Ezúttal szokatlanul zord, fájdalmas őszt idéző arcát mutatta a "legszebb" hónap. Nyoma sincs az akác- és bodzavirágillatot ontó, a frissen nyírott fű szagával elegyedő langyos esti szélnek. Békesség és nyugalom helyett megvadult folyókkal, patakokkal, esővel, belvízzel vívja keserves harcát több helyütt az ember. Ismét leckét kaptunk: a természet erőit nem mi irányítjuk.
Lehetnek terveink, elvárásaink akár saját magunkkal szemben is, ha azonban nincs bennünk erő és kitartás - hiába minden. Történjen bármi életünkben, hogyha hívő emberként cselekszünk és gondolkodunk, a pünkösdi szél nemcsak vigaszt, de új reményt is hozhat. A Lélek kiáradásának emléknapja mindig ünnep. A bérmálás vagy konfirmáció alkalmával találkozik a legteljesebben a felnőtté érő ifjú a Szentlélek ajándékával. A nagy kérdés az, hogy a későbbiek során él-e ezzel a kegyelemmel, mer-e tanúságot tenni elköteleződéséről, hitéről? (Sajnos, meg kell, valljuk, az elmúlt évtizedekben nem ezt tapasztaltuk. Ha az a sok-sok fiatal - és kevésbé fiatal -, aki részesült ebben a pünkösdi kegyelemben, kicsit is komolyan vette volna hűségígéretét, nem ott tartanánk, ahol vagyunk Kimondhatatlanul nagy szüksége van szerencsétlen sorsú nemzetünknek és hazánknak a Lélekből élő, lelkes emberekre. Akik félretéve az önzés, kényszerítő érzését, felismerik, hogy talentumaikat csak úgy képesek kamatoztatni, ha mások - a közösség - javára fordítják.
A Lélek ott fú, ahol akar: sokszor kiszámíthatatlan módon. Isten pedig tanít, akár a természet erőivel is: csak összefogással, egyetértésben boldogulhatunk. Ezen a "pályán" mindig fú a szél, itt nem fogják szélcsendre hivatkozva lemondani a "versenyt". Hogy ki, milyen vitorlába, s milyen ügyesen fogja be, nos, ez az igazi kérdés, de ez már kizárólag csak rajtunk múlik.    Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. . Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét hirdetik, csupa olyat, amiben megkapaszkodhatunk, és amik által továbbléphetünk.   . Most majd Pünkösdvasárnap és hétfő után, a keddek és szerdák hétköznapjaiban.