Száz éves a cserkészet

/ Új Ember, Família családi magazin, Szalontai Anikó, 2007. július; 2007. 21. 5. /

„Mi hasznom a cserkészetből? Javulok. Erősödöm testben és lélekben. Edzem magam. Sok fiúval ismerkedem, és ezek mind jó barátaim lesznek. Megismerem a természetet. Tanulok engedelmeskedni. Tanulok tanulni. Tanulok dolgozni. Megtanulom az időmet helyesen beosztani. Szolgálatokon segíthetek másoknak, esetleg a hazának is szolgálatot nyújthatok. Jól mulatok. Sok hasznos gyakorlati dolgot tanulok.” – a tizenhárom éves Szerb Antal talán nem is volt tisztában azzal, milyen pontosan meghatározta a cserkészet nevelési céljait. A „Sík tanár úr” szárnyai alatt növekvő kiskamasz mindezt az I. világháború második évében jegyezte fel naplójában, amikor a mozgalom még gyermekcipőben járt Magyarországon, hiszen alig hét éve született meg Angliában. Idén ünnepeljük a cserkész mozgalom fennállásának századik évfordulóját.

Emellett éppen e centenáriumi évben van a cserkészet megalapítójának, Lord Robert Baden-Powellnek százötvenedik születésnapja, s a jubileumi nemzetközi tábor lesz a huszonegyedik jamboree, mely szám Angliában, a mozgalom szülőhazájában a nagykorúvá válás időpontja.

Robert Baden-Powell 1857-ben született Londonban, s nagyon korán, három évesen elvesztette édesapját. Népszerű volt barátai, iskolatársai körében vidámsága, csínytevései miatt, ugyanakkor a tanulásban kevésbé jeleskedett. Fiatalon katonai pályára lépett, s mivel a katonai akadémia felvételijén második lett, rögtön alhadnagyi rangot kapott, s Indiába majd Dél-Afrikába vezényelték. 1899-ben, a második angol-búr háborúban Mafeking védelmével bízták meg. Az ostrom során önkéntes fiúkból futárszolgálatot szervezett, s ekkor tapasztalta meg, a fiatalok, milyen jól helytállnak. A háború után hősként tért haza Angliába, ahol meglepetésére az ifjúság körében nagy sikert aratott egy katonai kézikönyve. Összeszedte a fiatalokat Londonban, mindenféle társadalmi osztályból, és húsz – egyesek szerint huszonnégy -- fiúval megszervezte Brownsea szigetén az első tábort. Erről emlékeznek meg idén a világ minden táján, mint a cserkészet születésnapjáról, augusztus 1-jén a napfelkeltekor. Lord Baden-Powell tapasztalatiból megírta a Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) című könyvét, a már említett kézikönyv fiataloknak szóló változatát, amelyben lefektette a mozgalom alapját, illetve a valláserkölcsi alapokon nyugvó nevelési módszereit. A könyv óriási siker lett, számos nyelvre lefordították, s alakultak a csapatok szerte a világban -- Magyarországon 1910-ben.

Az I. világháború után, 1920-ban rendezték meg az első nemzetközi találkozót Londonban, amelyet Lord Baden-Powell a vitatott eredetű jamboree szóval nevezett el. A négyévenként sorra kerülő találkozónak a világ számos országa adott már otthont: Dánia, Hollandia, Franciaország, Ausztria, Kanada, Fülöp-szigetek, Görögország, Amerikai Egyesült Államok, Japán, Norvégia, Ausztrália, Dél-Korea, Chile, Thaiföld és Magyarország.

A cserkészet ma a világ legnagyobb ifjúsági mozgalma és a második legnagyobb szervezete az ENSZ után. Harminc millió tagja van a mozgalomnak, s csupán hét országban nincsen cserkészet.

Hazánkban, két évvel az első csapat megalakulása után, 1912-ben jött létre a Magyar Cserkészszövetség, amely az 1920-ban életre hívott nemzetközi iroda alapító tagja lett. A magyar cserkészet gyorsan fejlődött; az első nagy rendezvények a vági tutajút (1913), majd a megyeri nemzeti nagytábor (1926) volt. A harmadik jamboreen a magyarok olyan jól szerepeltek, hogy elnyerték a negyedik szervezési jogát. Gödöllőn 1933-ban huszonhatezer cserkész vett részt a találkozón, amelynek parancsnoka gróf Teleki Pál miniszter, tiszteletbeli főcserkész volt.

Utána még két jamboree-ra tudnak elmenni a magyarok, 1946. június 4-én Rajk László feloszlatta a Magyar Cserkészszövetséget, majd a maradékát beolvasztották az úttörő mozgalomba. Ezután következett a katakombacserkészet időszaka, amikor természetjáró szakkör vagy éppen énekkar formájában, néhány önfeláldozó nevelő és lelkipásztor irányításával titokban működtek tovább a csapatok. Végül, mint sok más mozgalom, a Magyar Cserkészszövetség is 1989-ben alakulhatott újra.

Magyar cserkészet kezdetekkor megfogalmazott célkitűzése: a fiatalok emberibb emberré, magyarabb magyarrá nevelése. „Lord Baden-Powell mondta, s azóta sok cserkészvezető fogalmazta meg, hogy a magyarok őrizték meg leginkább azt a szellemiséget, amelyet az alapító eredetileg megálmodott – mondta Szár Gyula Gergely, a Táborkereszt ügyvezető elnöke. – A cserkészet ifjúságnevelő munkájának alapja mindig is a valláserkölcs volt. Baden-Powell úgy fogalmazott: a vallás soha nem került be a cserkészetbe, mert az mindig is benne volt. Persze a szekularizáció, a társadalmi folyamatok mentén, a cserkészetbe is beszűrődött. Azonban ma is őrzik az eredeti szellemiséget a mozgalmon belül az olyan szervezetek, mint az ICCS (Katolikus Cserkész Világkonferencia), aminek magyar tagja a Táborkereszt. A cserkészet nem egyszerűen színvonalas programot kíván szervezni a fiatal fiúk és lányok számára, hanem nevelni szeretné őket, hogy minél értékesebb emberekké válva egy jobb világot építhessenek.”

A kalandokat nyújtó programok, a közösség, a természet szeretete szinte észrevétlenül kelti fel a jóra való törekvést. A cserkész önként kötelezi el magát Isten, haza és embertársai önzetlen szolgálatára. A cserkészfogadalom három sarokpontja a kötelességteljesítés, a segítőkészség, és a törvénytartás – a cserkész erre tesz ígéretet tizenkét, tizenhárom éves korában, ami azután egy életre szól. „Erre utal a jubileumi év jelmondata is: Egy világ – egy fogadalom, kifejezve a törekvést, hogy a cserkészfogadalom szellemisége határozza meg világunkat” – fogalmazta meg Szár Gyula Gergely.

S hogy a cserkészet hogyan épít egy jobb világot, mutatja például, hogy a tíz Holdon járt emberből a kilenc cserkész volt, számos államférfi és uralkodó, közöttük, II. Erzsébet, I. János Károly spanyol király, John F. Kennedy vagy Kanada hat miniszterelnöke. De említhetnénk Szent-Györgyi Albertet, David Attenborough-t, vagy a boldoggá avatás előtt álló Kaszap Istvánt és Brenner Jánost is.

„Száz év nagy idő. A valláserkölcsi alap, s az, hogy valóban nevelni szeretnénk a fiatalokat, keresve a modern módszereket, adja a megtartó erőt – hangsúlyozta a Táborkereszt ügyvezető elnöke. -- S így, Isten kegyelméből fennmaradhatott a mozgalom.”

Isten, haza, emberiség olyan értékek, amelyek ma már nem tartoznak természetes módon a fiatalok életéhez. „A gyerekeknek azonban ma is vonzó egy jó közösség, az érdekes programok, a sport, a túrázás, a természet, vagy hogy ismeretségeket köthetnek a világ bármely táján élő kortársaikkal. S a kalandok közé lehet elrejteni a jellemformálást, vagy a vallási nevelést – mondta Szár Gyula Gergely. – Szeretnénk, ha a fiatalok törődnének a világ problémáival, embertársaikkal, a környezettel. Ha valaki látja, hogy jót tenni jó, akkor talán a felnőttként is eszerint fog élni.”

Lord Baden-Powell ezért hozta létre száz évvel ezelőtt a mozgalmat, amelytől magánál hordott „utolsó üzenetében” így búcsúzott: „Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk, és élvezzük az életet. (…) Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, ami tőletek telt.”